Tisztázzuk végre!
Akkor most tönkreteszi az ízületeket a kettlebell, vagy pont hogy jót tesz?
A rövid válasz erre egy határozott “attól függ” ?
Azt kell ugyanis első körben szem előtt tartani, hogy a kettlebell önmagában csupán egy eszköz, egy darab vas, amit elméletileg rengetegféleképpen lehetséges használni, de a gyakorlatban csak néhány bizonyos, a célnak megfelelő módon érdemes; a többi jobb esetben kevésbé hatékony, rosszabb esetben meg konkrétan önveszélyes. De ha jól meggondoljuk, ez mindennel így van. Például a gereblyét sem kiáltjuk ki első számú közellenségnek, csak mert volt már olyan, hogy valaki rálépett és pofán csapta – még akkor sem, ha ez a valaki ezen felbuzdulva most már rendszeresen lépked rá, levideózza, hirdeti és fitneszirányzatnak (magát meg fitneszgurunak) kiáltja ki. Nyilvánvaló, hogy márketing ide vagy oda, itt bizony a guru a hülye, nem a szegény gereblye ?
Szóval attól függ, HOGYAN használod, és nem is elsősorban az eszközt, hanem legfőképpen a saját testedet. Ha rendeltetésszerűen, akkor jó eséllyel sokáig működőképes marad. Ha nem, akkor esélyes, hogy hamar leamortizálod. Lássuk tehát, hogyan gondoskodunk róla mi, hogy ez ne történhessen meg. 3 területen kell hozzá jeleskedni:
#1.
A mi edzéseink egyik pillére a hardstyle kettlebell, ami nem versenysport, hanem egy erőnléti rendszer, ami így megengedheti magának azt a luxust, hogy ne a versenyre meg a versenyszámokra, hanem az egyes emberre koncentráljon. Célja kettős: erőssé és tartóssá tesz, és nem csak edzés közben, hanem az életben (vagy más sportokban) is. Ehhez megtanítja a test optimális működtetését, ahogy az az (adott) ember anatómiájának, biomechanikájának stb. legjobban megfelel. Így képessé teszi arra, hogy a teste állagát a lehető legtovább megőrizze, és egészen a késő öregkorig aktív, fiatalos, önellátó legyen. (Nyolcvanasok klubja, olvastad már?)
Ehhez azonban nem elég valami lebutított fitneszverzió vagy a youtube-ról ellesett mozdulatok. Olyan precíziós módszerekről van szó, amiket egy videón vagy nem is lehet látni (pl. valsalva-manőver, ékelés), vagy ha látod is, nem tudod, hogy jelentősége van (pl. csuklótartás, spirális ív, közös súlypont menedzselése). Ezek ugyan apróságoknak tűnnek, de kulcsfontosságúak: ezek teszik az edzést egyszerre hatékonnyá ÉS biztonságossá.
#2.
Másik fontos szempont, hogy a hardstyle kettlebell ugyan a 0-ról indul, azaz nincs szükség előzetes ismeretekre vagy edzettségre, de a 10+ éves tapasztalatom sajnos azt mutatja, hogy manapság legtöbbünknek – és nemcsak a kanapévitézeknek, hanem sokszor sportolóknak és sok éve fitneszkedőknek is – még a 0-hoz is fel kell előbb fejlődnünk, mivel az ülő életmód miatti rossz tartásunk és rossz beidegződéseink miatt gyakorlatilag mínuszból indulunk. Nem csoda, ha a görbe hát, fájós derék meg a lúdtalp már népbetegségnek számít, a sok hasprés mögött meg elsikkad a törzskontroll. (Erről egy csomószor írtam már korábban, pl. itt meg itt.) Ez nem szégyen, hanem tény, és a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyon meg kell nézni, kinek milyen szintű tartás-, koordináció-, mobilitás- vagy épp stabilitás-javító gyakorlatokra van pluszba’ szüksége, és ezeket az edzésbe bele kell építeni, illetve az egyes súlyzós vagy saját testsúlyos gyakorlatokat is a megfelelő időben, a megfelelő előkészítés után lehet bevezetni. A második pillérünk tehát az integrált tartás- és mozgásjavítás (népszerű nevén “gyógyizás” vagy “voodoo”?): Nem elég a jó technika, ha a test nincs rá felkészítve.
#3.
Kardinális jelentőségű még a fokozatosság és az edzés tervezettsége. Mint ahogyan kicsi a valószínűsége, hogy valaki sikeresen és sérülés nélkül megússzon egy maratont vagy egy ironman-t (vagy egy mma mérkőzést, haha) mindenféle felkészülés nélkül, ugyanúgy nem várhatjuk, hogy jó vége legyen annak, ha az edzésünk csupán random összedobott “cselendzsek” sorozata. Lehet, hogy hősies érzés minden alkalommal kocsonyaként remegni egy izzadtságtócsa közepén, de ne tévesszük ettől össze a túlélést a fejlődéssel. A rendszeres túlélő üzemmód bizonyos idő után kiégéshez/sérüléshez vezet (amelyik előbb jön), és ez nem opcionális, hanem természettudományos törvényszerűség, akárcsak a gravitáció. A fejlődéshez a minimum hatásos dózisra van szükség: hullámzó terhelésre és célirányos variációkra, amit hosszú távon kell alkalmazni. A gyógyszert sem úgy szeded, hogy az első napon beveszed az egész dobozzal, ugye? Ez tehát a harmadik pillér: Hiába a kellően megalapozott, jó technika, ha ész nélkül bedarálod magad vele, mert túl hamar akarsz túl sokat, a testednek meg nem adtál lehetőséget arra, hogy alkalmazkodjon a terheléshez.
Ha a kettlebellezést erre a három pillérre építjük, akkor gerincbarát és ízületkímélő lesz, emellett pedig olyan erőszintet ad, amit előtte elképzelni se igen tudtál. Swing 60 kilós bellel a 3 hónapos kezdő tanfolyam végén, valaki…? (Ja nem, majdnem mindenki, a nyugdíjasok és az ötvenpárkilós lányok is, bocs?) Ha viszont bármelyik kimarad, akkor orosz rulett, hogy mikor lépsz rá a gereblyére…
Lehet csatlakozni, várunk mindenkit szeretettel ?
Következő kezdő csoport Tartás-és mozgásjavító torna