Sérülés, betegség, állapot?

Aki nem csak elméleti síkon foglalkozik edzéssel, edzéstervezéssel, az sajnos tapasztalatból tudja, hogy bár a legtöbb ide vágó könyv, tanfolyam, edzésterv arra alapoz, hogy a kiinduló helyzet optimális, azaz az edzésalany tökéletesen egészséges és a tartása/mozgása is kielégítő, ez a gyakorlatban olyan ritka, mint a fehér holló. Felnőttek között már az is csoda, ha valakinek egyáltalán nincsenek korábbi sérülésekből visszamaradt torzulásai, és szinte mindenki küszködik valamilyen civilizációs ártalommal.

Tehát jobb, ha felkészülünk erre és áttekintjük a lehetőségeinket. Ehhez én egy olyan típusú saját rendszerezést használok, ami kizárólag edzői gyakorlati „mit-tegyek-ha”-szempontokon alapul és orvosi körökben nyilvánvalóan nem állná meg a helyét. Sőt, még magamnak is ellentmondok vele, mert ugyan folyton hangoztatom, hogy a terhesség nem betegség, hanem állapot, az alábbi kategóriákban gondolkodva ez mégsem stimmelne 🙂 És persze más szempontok alapján vagy más tényezőket is figyelembe véve teljesen más eredményre jutnánk, ez is vitathatatlan. De én nem tökéletes felosztást akartam, hanem a gyakorlatban könnyen használhatót 🙂 És remélem, hogy aki túl tudja tenni magát az elnevezések vitathatóságán, az talál hasznosítható információt benne.

 (akut) betegségek

 Ide alapvetően most azokat sorolom, amiket a saját immunrendszerünk (és esetenként bizonyos gyógyszerek, gyógymódok) segítségével maradéktalanul el tudunk mulasztani úgy, hogy az egészség teljes mértékben helyreáll. Kialakulnak, tetőznek, lecsengenek, meggyógyulunk. Ilyen egy megfázás, gyomorrontás, vírusfertőzések, stb.

Az egyik közismert “szabály” szerint, ha a tüneteid nyaktól felfelé jelentkeznek, pl. orrfolyás, vagy orrdugulás, száraz köhögés, tüsszögés, akkor jó ötlet lehet az alacsony volumenű, nagysúlyos erőedzés. Még az sem kizárt, hogy jobban fog menni mint valaha 🙂 Bill Starr szerint ugyanis ilyenkor az immunrendszer a toxinok és mikroorganizmusok legyőzésére nagy mennyiségű antitestet bocsát ki, és ezek az antitestek, főleg a betegség elején, erő-fokozó mellékhatással is bírnak. Persze ha túlzásba viszed, az vissza is üthet: túlterhelheted a szervezeted és akadályozhatod a gyógyulási folyamatot, ami szövődmények kialakulásához is vezethet. Ugyanezen okból NEM ajánlatos edzéssel kísérletezni, ha nyaktól lefelé is észlelsz tüneteket, pl. az alsó légutakban (hurutos köhögés), fájdalom a mellkasban vagy hasban, szédülés, émelygés, hányinger, hasmenés, és ide tartozik a láz is. Mindez nem vonatkozik az alacsony intenzitású, restoratív jellegű mozgásokra, mint például a séta vagy a könnyed, súly nélkül végzett, mobilizációs célzatú átmozgatás. Itt az a lényeg, hogy hallgass a tested jelzéseire. Ha pocsékul vagy, ne erőltesd.

(Mindez természetesen az edzésre mint tevékenységre, és nem az edzőterem-látogatásra vonatkozik. Jóérzésű ember nem hurcol be közösségbe fertőző betegséget, nyilván.)

 Sérülések

 Ide tartoznak a csonttöréseken túlmenően (ott gipsz van, nincs mese) a különböző húzódások, rándulások, ficamok. Jó ideig ennek általánosan elfogadott kezelési módja a R.I.C.E. volt (pihentetés, jegelés, bandázsolás, felpolcolás), de vannak új kezdeményezések is, amelyek azt állítják, érdemesebb a M.E.T.H. (mozgatás, felpolcolás, trakció, melegítés) vagy a M.E.A.T. módszert használni (mozgatás, edzés, fájdalomcsillapítás, kezeltetés). Konkrétan maga a sérülés kezelésében én nem szeretnék állást foglalni, részt venni benne nodepláne nem, mivel nem vagyok egészségügyi szakember. Az edzést illetően azt az aranyszabályt követem, hogy engedjük (lokálisan) gyógyulni, aminek gyógyulnia kell, közben pedig eddzük azt, amit a sérült rész terhelése nélkül lehet. Erről bővebben is írtam itt.

 Állapotok

 Ide sorolok olyan káros vagy kóros jelenségeket, amelyeket, ha már kialakultak, a szervezetünk nem tud “magától” elmulasztani – vagy egyáltalán nem, kezeléssel sem. Ilyenek:

1.) Rossz tartás, rossz mozgásminták, beidegződések:
Ezek eredendően idegi programok, “software-hibák”, amiket célirányos munkával átírhatunk. Erre vannak a legkülönbözőbb korrekciós gyakorlatok. Súlyosabb, hosszabban fennálló esetekben az idegrendszeri elváltozást már szöveti alkalmazkodás is követte, ezeken manuálterápiával, masszázzsal, triggerpont-kezeléssel és hasonló terápiákkal segíthetünk. Ezekre is vonatkozik, amit a “gyógytornás” cikkben írtam.

2.) Krónikus betegségek, pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, autoimmun betegségek stb., ide értve a különböző krónikus mozgásszervi megbetegedéseket is, pl. ízületi kopások, gerincferdülés, gerincsérv, stb.:
Ezek nem gyógyíthatók, maximum is karbantarthatók vagy bizonyos határok között, olykor ideiglenesen, javíthatók (itt most nem térek ki arra, hogy hosszú távon, komplex életmódváltással, megfelelő diétával stb. elmulasztható-e mondjuk a magas vérnyomás vagy a 2. tip. cukorbetegség – ebbe a cikkbe ez egyszerűen nem fér most bele). Ezeket adottságként kell tudomásul venni.
Ahogy Ani mondja mindig: „Rendszeres ellenőrzés, tudatos karbantartás ÉS türelem. Ez az első, amit a Mazsolák meg kell, hogy értsenek. Válhatnak nagyon erőssé, de a hülyeségre nincs gyógyír. Tudni kell a határaikat. Az ott mindig gyenge láncszem marad. De ha a tartásjavítást kihagyják vagy a mobilitással nem törődnek, visszaindul az egész.”
Lesznek jobb és rosszabb időszakok. A rosszabb időszakot igyekszünk átvészelni és nem súlyosbítani. A jobb időszakban a tünetmentesség elérésére törekszünk, és arra, hogy minél későbbre toljuk a rosszabb időszak beköszöntét. És lesznek dolgok, amiket mindörökre el kell felejteni. Ez nem edzésbeli kudarc, hanem a körülményekhez történő alkalmazkodás. Fokozottan érvényes az Assisi Szent Ferencnek tulajdonított mondás:

“Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Megosztás: Share on FacebookShare on Google+Share on LinkedInTweet about this on TwitterEmail this to someoneShare on TumblrPin on Pinterest

Comments are closed.