A számok, mint a pillangó
A kezdő tanfolyamok végén tradíció a “hősködés”, ami alatt azt kell érteni, hogy nem tanulunk már semmi újat, hanem mindenki letesztelheti (vérmérséklet és józan belátás szerint, nyilván nem kötelező), hová jutott a 3 hónap alatt. Az utolsó negyedórában pedig jön A Sor.
Általában mindenki “megswingeli” a legnagyobb súlyokat is, még azok a kisebb termetű lányok is, akik maguk nincsenek is annyi kiló, mint amennyit mozgatnak ?
Ilyenkor több minden is bebizonyosodik, mármint azon túl is, hogy – hozzáértő irányítás mellett – röpke 3 hónap alatt sokkal erősebb leszel, mint gondolnád ?
ÍM:
A fejlődéshez NEM kell nagydarabra beizmosodni.
A fejlődéshez NEM kell edzésen megpusztulni (és az izomláztól sem).
A fejlődéshez NEM kell egy csomó időt az edzésre szánni.
HANEM:
A fejlődéshez (tádámm…) többet kell ÉSSZEL mint erővel ?
- Mielőtt elkezdünk gyakorlatokat tanulni, a testet fel kell készíteni az eljövendő terhelésre (mobilitás, stabilitás, aktiválás).
- A technika terén nincsenek kompromisszumok és az “elég jó” NEM elég jó. Falura, kabát alá se elég jó.
- Fontos a gyakorlatok bevezetésének sorrendje is, mert egyik alapozza meg a másikat (ez is a felkészítés része, nem csak az ún. “korrektív” gyakorlatok).
- A minimum hatásos dózisra van szükség; lehajtani képes egy idomított majom egy stopperórával is.
- A tartás, a mozgás minősége mindig előnyt élvez, a számok mellékesek.
A számok olyanok, mint a pillangó: ha hajszolod őket, elillannak, ha nem foglalkozol velük, maguktól a válladra szállnak 🙂
Következő kezdő csoport