Terhestorna: szívvel-lélekkel – ÉS ésszel

(Importálva innen.)

2. rész – az 1. részt megtalálod itt.

Az edzés a terhesség során csapatmunkát igényel a kismama, az orvos és az edző között. Az a saját, edzői oldalamról jártam körbe a kérdést, az pedig, hogy milyen a tapasztalat egy ilyen csapatmunkáról a másik, a „fogadó” oldalon, az kiderül Gabipár nappal szülés előtti interjújából, amit Pisti vett föl tavaly október végén – köszi, Pisti!

Hogyan kerültél kapcsolatba a kettlebellel?

Egy-másfél éve, tavaly májusban kezdtem el kettlebellezni, barátnőim buzdítására. A csapatból azóta már csak én maradtam

Megfordult-e a fejedben, hogy befejezd a kettlebellezést, amikor megtudtad, hogy babát vársz?

Nem, egyáltalán nem – de az is igaz, hogy nem volt okom rá, hála Istennek minden rendben volt, így ez abszolút nem is merült fel.

Értem, tehát amióta megtudtad, azóta is folyamatosan jársz edzésre.

Igen, ez így van.

Hogyan segített átvészelni az edzés a terhesség úgymond „mellékhatásait“?

Szerintem a sport nagyon sokat segített, mert semmilyen rossz érzésem nem volt, a teherbírásomon is érzem, hogy minden nagyon jól ment, abszolút zökkenőmentesen, és azt gondolom, hogy ebben a sport nagyon sokat segített és segít még most is. Az is az edzés mellett szólt, hogy soha nem merült fel bennem a programok láttán, hogy ez most káros/veszélyes lesz-e, bíztam az edzőmben teljes mértékben. Amellett, hogy profi, anya is, ami pluszt ad a szaktudáshoz az esetemben.

És az orvos részéről volt ellenjavallat, vagy támogatott ebben?

Teljes mértékben támogatott. Mindig elmondtam, hogy körülbelül miket csinálok és hogyan, és semmi ellenvetése nem volt.

Mennyiben voltak másak az edzések a terhesség alatt? Mennyivel érezted magad esetleg gyengébbnek?

Igen, ez hullámzó volt teljesen, volt, amikor kimondottan erősnek éreztem magam és volt, amikor kevésbé, de az edzésprogramom úgy volt összeállítva, hogy kudarcélmény nem ért, vagy ha ért is egy kevés, mert a teherbírásom azért nem volt mindig egyforma, akkor is, valahogy mégis úgy éreztem, hogy összességében bírom, és végig egész jó volt minden.

Nehezebb volt mozogni már nagyobb pocakkal?

Nehezebb lett volna, ha, mondjuk, végig ugyanazt a programot csinálom. Ha például összehasonlítom a mostani programomat azzal, amelyiket a terhesség elején csináltam, akkor nagyon vicces és drasztikus a változás, de folyamatában, hónapról hónapra nézve teljesen úgy lett felépítve számomra az egész, hogy mindig kivitelezhető volt, nem megerőltető, ugyanakkor mégis éreztem, hogy mozgok, és segít… És hogy jólesik! Igazából mindvégig azt éreztem, hogy jólesik, és nem éreztem soha egy kicsit sem problémásnak az egész edzést.

És hogyan hatott mindez arra, hogy pl. vizesedsz-e, vagy szedtél-e fel rengeteg súlyt?

Hát ezt így nem tudom megítélni…Valójában nem vizesedek egyáltalán, de hogy ez mennyire a sport hatása, azt nem tudom. Súlyfelszedés: hát abban biztos, hogy segített, nyilván, mert szerintem minimálisan szedtem föl, és biztos vagyok benne, hogy a rendszeres mozgás elősegítette azt, hogy ilyen formában legyek és a súlyt így tudjam viselni, hogy teljesen eloszlik a testemen. A tartásomon is érzem, hogy segít, jobban tudom a súlypontváltozást ellensúlyozni – összességében csak pozitív hatásokról tudok beszámolni.

Utolsó kérdésem, hogy mi lesz a folytatás, szülés után? Mikorra tervezed, hogy visszatérsz, esetleg?

Mindenképpen tervezem, és 6 hetet szoktak ugye mondani, hogy utána lehet elkezdeni – de majd ahogy érzem. Nem fogom siettetni vagy erőltetni, mint ahogy ezt sem erőltetve csináltam, de mindenképp tervben van, hogy visszajövök, és akkor ugyanígy, fokozatosan majd „visszaszokom“ 🙂

UPDATE:

Pocak után….

A szülés hetén hétfőn még edzettem, majd vasárnap hajnalban, 2012. október 28-án megszületett Gabka, unalmasnak mondható vajúdás után, spontán szüléssel, 20 perc alatt, 5 erőteljes nyomással. Teljesen egészséges kislány, jókedvű, éjszakát-átalvó baba.

Ami a súlyomat illeti, 48 kg-mal kezdtem a terhességet és 50 kg-mal jöttem ki a korházból, azóta 46,5 kg vagyok.

Edzeni januárban mentem vissza, bő 2 hónap után.” (B.G.)

Hogyan néz ki mindez az edző szemszögéből? Olvasd el az 1. részben.